Fűtési költségmegosztás elve

A fűtési költség megosztása egy arányos mérési módszerrel történik, melynek elvét Németországban alakították ki, az 1972-es olajválságot követő energiaár robbanás után. Ehhez olyan egyszerű és mégis megbízható üzemű eszközt fejlesztettek ki, ami a fűtési hálózat megbontása nélkül utólagosan is elhelyezhető.

Magyarországon a technológia az 1990-es évektől kezdett ismerté válni. Jelenleg a táv-, és központi fűtésű épületek energetikai korszerűsítésére kiírt pályázatok elnyerésének egyik alap követelménye.

Amennyiben egy főmérővel (4 évente hitelesített hőfogyasztásmérő) ellátott épületen belül a lakásonkénti hőfogyasztás felosztását szeretnénk megvalósítani, az arányos mérési módszer elvi követelményei alapján az elszámolási egység (lakótömb) valamennyi hőleadójára (radiátor) ún. fűtési költségmegosztó készüléket (FKO) kell felszerelni. A feldolgozott, a költségosztókból kiolvasott arányszámok azt mutatják meg, hogy az adott fűtőtest milyen mértékben fogyasztott a ház által felhasznált összes hőmennyiségből.

A hőszolgáltatást igénybe vevő közösség, a fogyasztással arányos mérési rendszer bevezetésére, annak folyamatos üzemeltetésére, évenkénti kiértékelésére és elszámolására, arra szakosodott társaságokat bíznak meg, szolgáltatási szerződés keretében.

A mérés alapelve

A radiátorok által a környezetük felé átadott hő mennyisége függ a fűtési rendszerben keringtetett fűtővíz hőmérsékletétől, a fűtés időtartamától, valamint a radiátor hőleadási teljesítményétől.

Alkalmazott mérőeszközök ismertetése

A mérésre kifejlesztett készülékek közül két típus terjedt el. Az egyik az ún. „párolo”, a másik az elektronikus üzemű készülék. Mindkét eszköz a fent említett mérési elv alapján rögzíti a fogyasztással arányos értékeket.

Az első generációs párologtatós elven üzemelő FKO készülékekben alkalmazott speciális mérő folyadék szintje – a fűtőtest hőfoka és annak használati időtartamától függően – csökkent és az adott fűtési időszak alatt felhasznált fűtési hő, ennek ismeretében került megállapításra

Az elektronikus üzemű mérési módszer gyorsan népszerűvé vált, hiszen gyártása és kiértékelése is lényegesen egyszerűbb. A tárolt adatokat egy kijelző segítségével lehet kiolvasni, ami megkönnyíti az ezzel járó munkát.

Napjainkban már ezt a technológiát egy rádiófrekvenciás jeladóval egészítették ki, ami a lakásokon kívülről is lehetővé teszi a kiolvasást, a lakók zavarása vagy jelenléte nélkül.

A kiértékelés technikája

A kiértékelési eljárás során három jellemző adatot, értéket vesznek figyelembe:

• üzem érték
• faktorszám
• korrekciós szám

A mérési időszak alatt a radiátor hőmérsékletét és a fűtés időtartamát, a felszerelt FKO készülékek, rendkívül jó hővezetési tulajdonsággal rendelkező hátfalon keresztül regisztrálják a beépített hőfokérzékelőjük segítségével. Ez az üzem érték, mely az évenkénti leolvasás során, a leolvasó lapon kerül rögzítésre.

A faktorszám egy speciális számítógépes program segítségével képzett érték, ami a radiátor méretével arányos. Az adott hőleadó hőfogyasztására jellemző fogyasztási érték az üzem érték és a faktorszám szorzatából adódik.

Az előzőekben leírt számítási eljárást valamennyi hőfelhasználói egységre alkalmazva, a hőfogyasztási egységek alapján, egyszerű arányképzéssel készül el a hőmegosztási lista.

A számítás menete analóg, a fűtött légtér alapján történő a hőszolgáltatók által korábban alkalmazott elszámolással. A fűtési költségmegosztási rendszer üzemeltetése során alkalmazott mérési módszernél, a lakások radiátoronkénti fogyasztási egységei és faktorszámai szorzatának összege helyettesíti a légköbméter értéket. (A felosztás alapja továbbra is a hitelesített hőfogyasztásmérő.)

Az azonos szobahőmérsékletek eléréséhez szükséges hőfogyasztás a lakások helyzetétől függően nagyban változik, ami korrekció nélkül nem tompítható.

Ezért a gyakorlatban további tényezők figyelembe ajánlott:

Helyzet-korrekció

Egy épületben belül a különböző épületrészek (lakások) eltérő fajlagos hőveszteségűek. A sarokhelyiségek, különösen a szélső szinteken jóval kedvezőtlenebb helyzetben vannak, több hőt fogyasztanak.

Sok országban éppen ezért korrekciót alkalmaznak. Ezt egy tapasztalati úton kifejlesztett módszer ami „igazságosabb” felosztást tesz lehetővé.

Megjegyzés:

– A felsorolt korrekciók az egyes helyiségekre vonatkoznak, és nem az egész lakásra.

– Amennyiben egy helyiségre a felsoroltak közül többféle definíció is illik, a mellettük feltűntetett korrekciók összeadódnak.

Fix hányad

Érdemes a felosztás során a teljes fogyasztás egy részét továbbra is légköbméter arányosan szétosztani (fix hányad), mivel a lakótömbön belül vannak olyan közös részek, amelyek fűtve vannak (pl. lépcsőház), továbbá a lezárt fűtésű lakások a határoló falakon keresztül a szomszédok által temperálva vannak. Így lehetővé válik az üres lakások által felhasznált hőmennyiség és az átmenő vezetékek fogyasztásának felosztása is.

Egyéb megállapítások

Ezek a rendszereszközök ISO minősítéssel rendelkeznek, és nem tartalmaznak forgó mozgó kopó alkatrészt, így azok hitelesítéséről sem kell gondoskodni.

A rendszer telepítését megelőzően javasolt a teljes körű fűtéskorszerűsítés, mely során termosztatikus radiátor szelepek és dinamikus strang-szabályozók kerülnek felszerelésre illetve beépítésre. (A termosztatikus radiátorszelep a fűtött helyiség hőmérséklete alapján nyit illetve zár. Az előremenő fűtővíz hőméréklete, csak a szoba felfűtésének idejét befolyásolja.)
Ezzel a takarékoskodásra ösztönző eszközzel jelentős fűtési energia megtakarítás érhető el, azonban ennek feltétele a termosztatikus radiátorszelepek és a termosztátfejek beépítése. Ezek a kétcsöves rendszereknél átalakítás nélkül, míg az egycsöves rendszereknél egy átkötő szakasz beépítésével lehetséges.

Az, hogy 1 egység mennyibe kerül, csak az összes költségosztó leolvasása után lehet megállapítani, mivel az összes fogyasztás van felosztva az egyéni fogyasztások függvényében.

A költségosztó nem hőmennyiségmérő, csak egy hőfogyasztási arányszámot mutat!